A reklámzaj és a drónok – bármi megtörténhet

Bár nem szeretnék magyarázkodni, de a szept. 8-i és 10-i FB-bejegyzésem kapcsán hadd világítsam meg egy kicsit a reklámszakemberek, kreatívok mai „sanyarú” sorsát egy rövid reklámtörténet segítségével.

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy melyik korban éltem volna szívesen, több is eszembe jutna (attól függően, hogy milyen szempontokat veszek figyelembe), de ha a szakmámat nézem, akkor mindenképpen a 19. század előtt születtem volna meg szívesen, hiszen lényegesen könnyebb dolgom lett volna. Persze szeretem a kihívásokat, mások túlélő, sőt offenzív technikái pedig igazán lázba is hoznak, látva azt, hogy igenis lehet győzedelmeskedni a (potenciális) fogyasztók egyre nagyobb közömbössége felett. De mennyivel egyszerűbb volt az élet, amikor még messze nem volt ekkora reklámzaj körülöttünk, amikor a reklámok célközönsége még hálás is volt, hogy egy-egy lehetőségről tájékoztatták. A nagy változást az iparosodás hozta meg a reklám területén is (mint oly sok más területen). Előtte hosszú évezredekig visszamenőleg nem volt tapasztalható ekkora léptékű változás.

Már az ősi babiloni agyagtáblákon mesteremberek kínálták különböző portékájukat Kr.e. 3000 körül, az ősi Egyiptomban a papirusztekercs szolgált reklámeszköz gyanánt, de az antik görög, római emlékek között is jócskán találunk különböző termékeket hirdető üzeneteket, a reklámhordozó eszközök pedig igen sokrétűek (pl. amforákon borreklám, cégérek, irányító táblák, falfeliratok… stb.).

A középkorban –  főként a nagyfokú írástudatlanság miatt – kikiáltók; a mai szendvicsemberek elődei, a vásári árusok (akik figyelemfelkeltő, sokszor vicces maszkokat öltöttek), valamint az egyház képviselői töltötték be többnyire a „reklámhordozó” szerepét, akik a szószék mögül a szent üzenetek mellett bizony kereskedelmi felhívásokat is intéztek az egybegyűltek felé.

A könyvnyomtatással megindult a „plakátok kora”, illetve katalógusok jelentek meg, és egyre több sajtóreklám. Ekkor még kizárólag a tájékoztatás volt a cél, a meggyőzésre nem volt szükség. Jaj de szép is lehetett... :-)

Az ipari forradalommal azonban elindult a lavina… Az addig szinte ismeretlen jelenség, a túlkínálat, számos piacon megjelent, a gyártók pedig mindent elkövettek annak érdekében, hogy megnövekedett mennyiségű termékük ne maradjon gazda nélkül. A 19. század elején Angliában reklámügynökségek jöttek létre, megjelent a reklámszövegírás, és bármennyire is furcsa, de csak a 20. században indult el a fogyasztó motivációinak a vizsgálata. Ekkortól már egyre inkább a meggyőzés vette át a főszerepet; motivációkutatók, szociológusok, pszichológusok bevonásával kezdték el vizsgálni, hogy milyen eszközökkel lehet az egyre tájékozottabb, öntudatosabb fogyasztót vásárlásra bírni.

Az utóbbi évtizedek során a reklámeszközök kibővültek (fotózás, mozgókép, rádiózás, televízió megjelenése), a tömegmédia elképesztő fordulatot hozott, az internetről és a mobiltelefonról már nem is beszélve, de a célközönség is megváltozott, reklámkerülő lett. Ha pedig valamilyen szüksége miatt egy-egy termék mégis érdeklődése középpontjába kerül, gyártók, forgalmazók tucatjai versengenek a kegyeiért, akik már nem csak tájékoztatni, hanem befolyásolni is akarnak. Hol az érzelmeikre hatnak, hol különleges, váratlan, meghökkentő megoldásokkal akarják a figyelmét felkelteni… azaz túlkiabálni azon a hatalmas „reklámzajon”, amiben élünk.

Ugye most már érted, hogy miért trombitál Rád az elefánt a buszmegállóban, miért röpködnek drónok az utcán, miért állnak elő a szakemberek egyre meghökkentőbb ötletekkel... és miért kell Neked is kitalálni valami mást, valami különlegeset, egyedit, hogy észrevegyék és megjegyezzék a vállalkozásodat és a termékeidet.

 

Utoljára frissítve: 2014. szeptember 25., csütörtök 16:57